Itt vagyok ismét,látom lassan két hónapja nem jelentkeztem...Kedves Jolimama! Köszönöm az aggódásodat,nem történt semmi különös,csak egy kicsit elfáradtam élni.
Itt az érettségi időszaka,ilyenkor mindig nehéz összeegyeztetni a dolgaimat.Igyekszem nagyon odafigyelni a diákok dolgozatainak javítására,hiszen néha csak egy-egy ponton múlik a jövőjük(látszólag...,de ne rajtam múljon,hogy ne valósuljanak az álmaik:))
Az én (már) egyetlen jóképű, intelligens nagyfiam is most érettségizett emelt szinten történelemből és őt is igyekeztem maximálisan felkészíteni.Mindez úgy történt ,hogy egy városban,de két különböző helyen ő éppen vizsgázott , én meg vizsgáztattam és még izgulni sem volt lehetőségem érte...És ez ugyanígy lesz középszinten is!
Közben azért kicsit meglassult tempóban de látom én a világot is, ahogy ezt a nem gyakori üstökös gyöngyike fotója is mutatja...Közben szenvedek magamtól is rendesen.Jónéhány kilót felszedtem azóta, amióta a Kicsi meghalt. Én, aki soha nem ismertem ezt a problémát,nagyon drasztikus fogyókúrába kellett kezdenem,hogy ne lihegjek két emelet megmászása után...Több munkám is csak félkész állapotban vár türelmesen
Magamnak összehoztam gyorsan egy jáde splitteres karkötőt...
