"Adj szót fájdalmadnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad." (Shakespeare: Macbeth)
2011. november 24., csütörtök
Szolid apróságok
A fotók borzalmasak...Rendelésre készültek ezek az egyszerű karkötők és a füli. Hozzám a piros áll közel ,olyan mint a deres fákon árválkodó madárberkenye...
2011. november 21., hétfő
Fázós lélekkel...
Babits Mihály:Húnyt szemmel...
Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.
Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.
Leginkább ez fejezi ki a lelkiállapotomat. Egy kicsit igaz gyöngyözök is,de sok mindenhez nem érzek kedvet.Még a bágyadt őszi napsütés is valamiféle reményt sugall,de most az sincs:( És ahogy közeledik az ünnepvárás,úgy nő bennem a félelem és fájdalom...Elmúlt a Zsombor nap ,de úgy,hogy az iskolából kifele jövet már a kapuban bőgtem,nem bírtam tovább. Hiába engedtünk fel kívánságlámpást,az már úgysem teljesül...Két hét múlva Mikulás után szülinapja lesz, csak az ünnepelt nélkül... Miért kell úgy tennem,mintha ezt normálisan ki lehetne bírni?