Kitűző,kokárda ,nyaklánc

Próbálkozom a gyöngyhímzéssel...nagyon megtetszett ez a technika.

Dutch-spirál

Ezt pedig nem is tudom,hol láttam,nagyon megtetszett,de baromi lassan haladtam vele...
Igaz hetente egy-két alkalommal volt időm csak fűzni ,mikor már elegem lett a milllió dolgozat javításából, és már fáradt volt a szemem is. De ezt a színkombinácót lehetetlen jól fotózni(:

Gyöngyhímzés

Sok hibával,de elkészültek az első gyöngyhímzéses darabok,van még hová fejlődni. Most próbálgatom,hogy filcre vagy bőrre jobb-e varrni.Egyelőre csak kísérletezek a technika tökéletesítésével.

Tavasz van...

Tavasz lesz lassan,minden biztató jel erre mutat,bár csípősek a reggelek . A krókuszok ,tulipánok félve kukucskálnak még ki a földből,az árvácskák is bátortalanul emelik fejecskéjüket a fény felé. Hamarosan visszatérnek hosszú útjukról a vándormadarak is ,de az én szívemben olyan kevés változást indít ez most el...


Márai Sándor:
Egy kisgyermek halálára

Mi is maradt belőle? A neve,
Hajának illata a hajkefén,
Egy mikimackó, halottlevele,
Egy véres rongy és ez a költemény.
A világ hatalom, és értelem,
Nem értem, miért tették ezt velem.
Nem pörölök. Élek és hallgatok,
Most angyal ő, ha vannak angyalok-
De itt lenn minden únt és ostoba.
Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.

Semmi ágán ül a szívem...

"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok." (József Attila)

A 400. nap telt el nélküle, s nemcsak vacog ,de már nem is érzem,hogy van szívem...
Néhány napja ráakadtam arra a versre ,amit a férjem írt egy jó hónapja,csak nem volt erőm elolvasni:
"Tömör gránit fejed felett,
Hamar itt hagytad rövidke életed.
Itt hagytál bennünket,
Pedig nem akartál menni.
De jó volna még egy kakaót meginni,
A temető helyett az iskolába menni!"

(vagy inkább egy egész tábla csokit megenni...)