Egyelőre csak eddig jutottam ebben a dögmelegben.Valószínűleg csak egy duplasoros sima gyöngysort kap láncként,kicsit brutális lett,de mostanában a nagyobb darabokat szeretem.Nem tudom ti hogy vagytok vele,de én nem vagyok képes sokáig koncentrálni ebben a hőségben,egyszerűen feladom(:
"Adj szót fájdalmadnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad." (Shakespeare: Macbeth)
2012. augusztus 22., szerda
2012. augusztus 21., kedd
Mezőkövesdi hímzett
Igaz ez nem gyöngy...Rettenetesen megszenvedtem ezzel az őrülettel.Azt hiszem Trollanyunál láttam egy kalocsais hímzett cipőt és azt gondoltam,hogy csakazért is csinálok én is egyet ,de egy másik tájegység mintájával.Szívem csücske Kalocsa,imádom a várost is ,a tájat is ,rengeteg szép emléket őrzök róla.De annyi szép magyar motívum van még ezen kívül is ,így hát az enyém mezőkövesdi motívummal készült.Kisjankó Bori után szabadon adaptáltam és terveztem át a mintát.Igaz az 5-ös skálán nem adnék érte annyit,amennyit gondoltam,de talán többet kellett volna gyakorolni:)
2012. augusztus 17., péntek
Nefelejcs
2012. augusztus 6., hétfő
Csend(:
Cserbenhagytak a gyöngyeim vagy én hagytam cserben őket.1,5 éve halt meg Zsombor vele halt a lelkem egyik fele.A másik része a túléléshez alkalmazkodott, a szívem megkeményedett,kiveszett belőlem a játékosság és a kreativitás. Jól tudok viselkedni,mindez nem látszik túlságosan rajtam...bár ha a tükörbe nézek, látom a hazugságokat.Már csak pislákol bennem az alkotás vágya,egy -egy feladat erejéig képes vagyok felpörögni,de nem az igazi.Készültek levendulás zsákok garmadával,hímzem a cipőmet,újabb fogásokkal bővül az étlap,teszem a mindennapi teendőimet.
Látszólag jókat tudok nevetni,talán a pillanat erejéig igazak is...Gondolkodóba estem,hogy lehet-e még ekkora kedvvel sokáig tanítani...Szóval látszólag minden megy a maga útján,de az a tűz,ami ahhoz kell,hogy hiteles legyen bármi,nincs többé....Már rég nem hiszek a barátságban,az emberi kapcsolataimban cinikus vagyok többnyire,csak nagyon ritkán tapasztalom az ellenkezőjét.
Nem tudom,hogy lesz-e folytatása ennek a blognak,pedig az egyik legnagyobb mélypontom idején kezdtem el írni....
Látszólag jókat tudok nevetni,talán a pillanat erejéig igazak is...Gondolkodóba estem,hogy lehet-e még ekkora kedvvel sokáig tanítani...Szóval látszólag minden megy a maga útján,de az a tűz,ami ahhoz kell,hogy hiteles legyen bármi,nincs többé....Már rég nem hiszek a barátságban,az emberi kapcsolataimban cinikus vagyok többnyire,csak nagyon ritkán tapasztalom az ellenkezőjét.
Nem tudom,hogy lesz-e folytatása ennek a blognak,pedig az egyik legnagyobb mélypontom idején kezdtem el írni....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)