Ez a szivárványos török még nyári emlék...még akkor készült,amikor normális tempóban teltek a napok.Reggelente meg kell küzdenem az ébredéssel és azzal a tudattal,hogy ismét egy újabb nap kezdődik a Kicsi nélkül...
Irigylem azokat,akik képesek munka mellett alkotni is! Én sajnos képtelen vagyok erre,11 osztályban kb. 350 gyereket tanítok ebben az évben. A nap végén örülök,ha ágyba dőlök,hétvégén pedig igyekszem utolérni magam, sütni-főzni,egy ici-picit kinézni a fejemből....mindezt nagyon szoros időrend mellett! Ha van a titoknak nyitja is, áruljátok már el,hogy lehet összeegyeztetni a két dolgot!
