Szolid apróságok

A fotók borzalmasak...Rendelésre készültek ezek az egyszerű karkötők és a füli. Hozzám a piros áll közel ,olyan mint a deres fákon árválkodó madárberkenye...

Fázós lélekkel...

Babits Mihály:Húnyt szemmel...

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Leginkább ez fejezi ki a lelkiállapotomat. Egy kicsit igaz gyöngyözök is,de sok mindenhez nem érzek kedvet.Még a bágyadt őszi napsütés is valamiféle reményt sugall,de most az sincs:( És ahogy közeledik az ünnepvárás,úgy nő bennem a félelem és fájdalom...Elmúlt a Zsombor nap ,de úgy,hogy az iskolából kifele jövet már a kapuban bőgtem,nem bírtam tovább. Hiába engedtünk fel kívánságlámpást,az már úgysem teljesül...Két hét múlva Mikulás után szülinapja lesz, csak az ünnepelt nélkül... Miért kell úgy tennem,mintha ezt normálisan ki lehetne bírni?

Fülbevalók vadnaranccsal

Én már régóta nem tudok semmiféle fülbevalót hordani,de egy kedves kolléganőm rendelt tőlem legalább egy fél tucatot...Ez az első darabja,egyetlen kikötése volt,hogy szolid legyen.

Az egyik szemem sír,a másik nevet...II.

Okt.30. Sokszor kerültünk ilyen helyzetbe az életünk során,hogy a másnap pedig rendkívül örömteli esemény ideje,Ákos betöltötte a 18. évét és végre teljesült az egyik,elérhetetlennek tűnő álma,repültünk!!!

Egy kis Cesnával Békéscsaba felett, és a kép tanúsága szerint még egy kicsit vezethette is a gépet!

Az egyik szemem sír,a másik nevet...I.

Okt. 29. Már 9 hónap telt el nélküle...A várandósság idején ez egy örökkévalóságig tartó örömteli várakozás,de itt már csak az örökkévalóságra várakozunk...

Elkészült a sírkő,tudtam,hogy megvisel majd a gránit kemény ridegsége,de rettenetesen kiborultam...kártyavárként borult fel a törékeny lelki békém, ráadásul csúnya história kerekedett belőle,aminek még mindig nem vagyunk a végén.Talán Zsombor napra a végleges,a mi elképzeléseink szerinti formáját kapja meg a sírhely...

És nagyon utálom a halottak napi népvándorlást,ami mindenről szól,csak a megemlékezésről nem,inkább a fogyasztói világ újabb csapdájáról,ki tud több mécsest,nagyobb virágcsokrot vinni, több szeméttel elhalmozni a temetőket, ki tud harsányabban viselkedni még itt is hirdetve a pénz hatalmát...