"Adj szót fájdalmadnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad." (Shakespeare: Macbeth)
2012. március 26., hétfő
2012. március 8., csütörtök
Dutch-spirál
Gyöngyhímzés
2012. március 7., szerda
Tavasz van...
Tavasz lesz lassan,minden biztató jel erre mutat,bár csípősek a reggelek . A krókuszok ,tulipánok félve kukucskálnak még ki a földből,az árvácskák is bátortalanul emelik fejecskéjüket a fény felé. Hamarosan visszatérnek hosszú útjukról a vándormadarak is ,de az én szívemben olyan kevés változást indít ez most el...
Márai Sándor:
Egy kisgyermek halálára
Mi is maradt belőle? A neve,
Hajának illata a hajkefén,
Egy mikimackó, halottlevele,
Egy véres rongy és ez a költemény.
A világ hatalom, és értelem,
Nem értem, miért tették ezt velem.
Nem pörölök. Élek és hallgatok,
Most angyal ő, ha vannak angyalok-
De itt lenn minden únt és ostoba.
Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.
Márai Sándor:
Egy kisgyermek halálára
Mi is maradt belőle? A neve,
Hajának illata a hajkefén,
Egy mikimackó, halottlevele,
Egy véres rongy és ez a költemény.
A világ hatalom, és értelem,
Nem értem, miért tették ezt velem.
Nem pörölök. Élek és hallgatok,
Most angyal ő, ha vannak angyalok-
De itt lenn minden únt és ostoba.
Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.
2012. március 4., vasárnap
Semmi ágán ül a szívem...
"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok." (József Attila)
A 400. nap telt el nélküle, s nemcsak vacog ,de már nem is érzem,hogy van szívem...
Néhány napja ráakadtam arra a versre ,amit a férjem írt egy jó hónapja,csak nem volt erőm elolvasni:
"Tömör gránit fejed felett,
Hamar itt hagytad rövidke életed.
Itt hagytál bennünket,
Pedig nem akartál menni.
De jó volna még egy kakaót meginni,
A temető helyett az iskolába menni!"
(vagy inkább egy egész tábla csokit megenni...)
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok." (József Attila)
A 400. nap telt el nélküle, s nemcsak vacog ,de már nem is érzem,hogy van szívem...
Néhány napja ráakadtam arra a versre ,amit a férjem írt egy jó hónapja,csak nem volt erőm elolvasni:
"Tömör gránit fejed felett,
Hamar itt hagytad rövidke életed.
Itt hagytál bennünket,
Pedig nem akartál menni.
De jó volna még egy kakaót meginni,
A temető helyett az iskolába menni!"
(vagy inkább egy egész tábla csokit megenni...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)