2012. december 22., szombat

Karácsonyi ajándékok



Kolléganőimnek Karácsonyra:)


2012. december 9., vasárnap

Könyjelzők


Mikor a lelkem roskadozva viszem,mikor minden nagyon fáj és üvölteni tudnék,hogy elég és nem bírom már,akkor tudok ilyeneket készíteni.Kedves Jolimama! Sokszor eszembe jut ,mit írtál.Eljött már az idő,mikor már senki nem látja ,mikor csak befelé folynak már a könnyeim.Ilyenkor a fájdalom késztet arra,hogy megszülessenek ezek az apróságok....





2012. december 8., szombat

15 év

15 éve egy zúzmarás téli napon született egy hatalmas ,mosolygós baba.Emlékszem ,amikor megtudtam,hogy nemsokára egy kisfiúval gyarapszik az életünk,akkor tűnt fel az égen a Hale-Bopp üstökös.Mintha csak jelezni akarta volna a sorsodat.Berobbantál közénk,megváltoztattad az életünket,aztán hirtelen itt hagytál minket...(: Rengeteg szenvedés ,fájdalom,kétségbeesés,reménytelenség közben rengeteg bolondozás,nevetés és többszöri újjászületés közben átalakult az életünk. Bezárult és mégis kinyílt a világ.Nem láttuk az óceánt és nem jutottunk el Párizsba,de megláttuk a mindenséget a fűszál hajladozásában ,a kócsag kecses röptében és a fürgén tovafutó bárányfelhőkben. Hányszor kérted apát ,hogy másszon fel létrára és szedje le neked őket,ha nem hát akkor a csillagokat! Ma pedig csak a kék -fehér pöttyös kívánságlufit küldhettük utánad, reménykedve hátha valahol  Rád talál az üzenetünk,hogy nagyon hiányzol nekünk édes kisfiam!!! És már ez a második év ,hogy nem tudok  sárga tortát sütni Neked(:






Bartos Erika: Apával a Holdon

Mit álmodtál kicsi Gergő?

Felrepültem álmomban!
Azt álmodtam, hogy hátamon
két hófehér szárnyam van!

Fenn az égen ugrándoztam

pihe-puha felhőkön,
vártam, hogy az égi mozdony
értem gyorsan eljöjjön!

Megérkezett késő éjjel,

felvett engem utasnak,
hogy a Holdra kényelmesen,
vonatkocsin utazzak.

Arra járt az égbolton egy 

ezüstszínű rakéta,
Apa volt a vezetője,
ezüstszínű sisakba’!

Kiszálltam a vonatból és

Apa felé repültem,
ezüstszínű rakétába 
Apa mellé beültem.

Holdon, Holdon, sárga Holdon 

hintáztunk egy keveset, 
lecsúsztam a sárga csúszdán, 
Apa fogta kezemet!

Elindultunk hazafelé,

hullócsillag vezetett,
amikorra hazaértünk
éjféltájban lehetett.

Anyát láttam, átmásztam a

Kerítésünk rácsain,
Észrevettem hirtelen, hogy
Eltűntek a szárnyaim.

Anya karján elaludtam,

visszatett az ágyamba,
így történt, hogy Holdon jártunk
Apával az álmomba’!