2011. december 20., kedd

Adventi várakozás és Karácsony



Ma kezdtem a karácsonyi készülődést,de nem lett rajtam úrrá az ünnepi hangulat. Derekasan tartottam magam,egy napba sűrítve az összes teendőt. Egyébként is utálom a hajszás vásárlásokat,de most kénytelen voltam egy kicsit a nagyfiam miatt a legszükségesebbeket beszerezni.Az adventi készülődésem is a fenti asztaldísz készítéséig tartott az idén. A fenyő kiválasztása után végem volt teljesen. Ritkán rendezek nyilvánosan jeleneteket,de mire bevonszoltuk az autóba szegény fenyőt,már nem láttam én semmit,csak bőgtem egy jó negyedórát.Hát kinek rohangáljak én már "szarvasmarha" után? Ki fogja nekem azt mondani,hogy dobjuk ki a fenyőt minél hamarabb,mert őt zavarja? Vagy esetleg hozzuk le a csillagokat(+ a Holdat természetesen) az esti égboltról...Nagyon rosszul bírom az ünnepeket nélküle!!!

Lilában



Ez pedig karácsonyi ajándékba készült egy "lila"-fun kolléganőmnek,remélem tetszik majd neki:))
A virág az dekoráció is meg kitűző is,ez az első kísérletem...

Apróságok



A karkötő rendelésre készült,a fotó pocsék...Az eredeti színösszeállítás:barna-arany. A piros-fekete kitűző lett egy sálhoz magamnak.


Kicsit plágizáltam,innen vettem a recepteket,gyakorlásképp a karácsonyi "nagyroham" előtt.

2011. december 8., csütörtök

Memento mori

Hogyan is lehet az ünnepelt nélkül...? Kinek süssek én "sárga" tortát,ki fújja el a 14 gyertyát?
Nagy szavak és a túlvilág önámító ideái, más nincs.Nem készülnek újabb fotók ,nincs bolondozás. Marad a reménytelenség,hogy egyszer volt és nem lesz többé....
"hiszek hitetlenül Istenben,mert hinni akarok..." Talán már oly nagyon nem is akarok...
hiszen a lélek ,ha iszik a Léthe vizéből mindent elfelejt, csak a végtelen boldogság a kiválasztottak sorsa,de kivel osztják meg? Pokol és mennyország, mi a különbség?

2011. december 4., vasárnap

Aszimmetria



Napokig gégegyulladással itthon üldögéltem némaságra ítélve(ha éppen nem a fülészeten vártam a kezelésre) és befejeztem néhány"projektet" Így készült el hosszú idő után ez a rettentő hosszú lánc is. A fiúk szerint elég béna ez az aszimmetria... Még nem vettem fel,de juszt is felvállalom!

Vérvörös gránát


Törökösen horgolva magamnak,nem azért mert megérdemlem,hanem csak ,hogy meg ne bolonduljak...Maga a horgolás már elég rutinosan megy,de a felfűzésére figyelni kell,pláne,ha esti fényben akarja az ember lánya ezt megtenni.A gránát pedig csak nappali fényben mutatja meg az igazi arcát...

Télkirálynő

Egy kis apró, téli hangulatú fülbevaló ajándékba...

2011. november 24., csütörtök

Szolid apróságok




A fotók borzalmasak...Rendelésre készültek ezek az egyszerű karkötők és a füli. Hozzám a piros áll közel ,olyan mint a deres fákon árválkodó madárberkenye...

2011. november 21., hétfő

Fázós lélekkel...



Babits Mihály:Húnyt szemmel...

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Leginkább ez fejezi ki a lelkiállapotomat. Egy kicsit igaz gyöngyözök is,de sok mindenhez nem érzek kedvet.Még a bágyadt őszi napsütés is valamiféle reményt sugall,de most az sincs:( És ahogy közeledik az ünnepvárás,úgy nő bennem a félelem és fájdalom...Elmúlt a Zsombor nap ,de úgy,hogy az iskolából kifele jövet már a kapuban bőgtem,nem bírtam tovább. Hiába engedtünk fel kívánságlámpást,az már úgysem teljesül...Két hét múlva Mikulás után szülinapja lesz, csak az ünnepelt nélkül... Miért kell úgy tennem,mintha ezt normálisan ki lehetne bírni?




2011. november 10., csütörtök

Fülbevalók vadnaranccsal

Én már régóta nem tudok semmiféle fülbevalót hordani,de egy kedves kolléganőm rendelt tőlem legalább egy fél tucatot...Ez az első darabja,egyetlen kikötése volt,hogy szolid legyen.

2011. november 4., péntek

Az egyik szemem sír,a másik nevet...II.



Okt.30. Sokszor kerültünk ilyen helyzetbe az életünk során,hogy a másnap pedig rendkívül örömteli esemény ideje,Ákos betöltötte a 18. évét és végre teljesült az egyik,elérhetetlennek tűnő álma,repültünk!!!
Egy kis Cesnával Békéscsaba felett, és a kép tanúsága szerint még egy kicsit vezethette is a gépet!

2011. november 1., kedd

Az egyik szemem sír,a másik nevet...I.

Okt. 29. Már 9 hónap telt el nélküle...A várandósság idején ez egy örökkévalóságig tartó örömteli várakozás,de itt már csak az örökkévalóságra várakozunk...
Elkészült a sírkő,tudtam,hogy megvisel majd a gránit kemény ridegsége,de rettenetesen kiborultam...kártyavárként borult fel a törékeny lelki békém, ráadásul csúnya história kerekedett belőle,aminek még mindig nem vagyunk a végén.Talán Zsombor napra a végleges,a mi elképzeléseink szerinti formáját kapja meg a sírhely...
És nagyon utálom a halottak napi népvándorlást,ami mindenről szól,csak a megemlékezésről nem,inkább a fogyasztói világ újabb csapdájáról,ki tud több mécsest,nagyobb virágcsokrot vinni, több szeméttel elhalmozni a temetőket, ki tud harsányabban viselkedni még itt is hirdetve a pénz hatalmát...

2011. október 27., csütörtök

Hamarosan lehet licitálni!!!


Nemsokára erre a nyakláncra lehet licitálni...A felajánlás egy Duchenne szindrómás kisfiú javára történik,aki még egy esélyt kaphat egy költséges kezeléssel.Sajnos maga a betegség nem gyógyítható,csak átmenetileg...Néhány nap múlva kattins IDE !

2011. október 26., szerda

Sütök-főzök...


Csak éppen nem volt időm feltenni a képeket,meg esténként kímélem a szemem,mert kezd romlani...

Finomság mindig kell...körtés tutaj diós gesztenyemasszával töltve...

Ez pedig egy gyors vacsora maradék darált húsból,füstölt sajtból, baconból és juhtúróból,gombába töltve...

Egy kis kakaós diós csiga...








2011. október 20., csütörtök

Segítsünk!

SEGÍTSÜNK!!!
Edinánál és Katánál találtam egy kétségbeesett anyuka felhívását(amihez hasonlót én is átéltem,csak akkor még az internet világa távol állt tőlem),fogjunk össze és segítsünk a magunk módján! Felajánlhatna mindenki egy-egy alkotását jelképes áron, lehetne rá licitálni, akár a blogon is ,más alkalmakon ez már működött!!!

Szervusztok Lánykák, Rongyosok Foltosok, Cérnások, Szappanosok, Babások, Gyöngyösök - nem tudom milyen megnevezés van még - aki kimaradt attól elnézést.

Olvastam egy kisfiúról aki a közeli barátaim ismerősei. Tehát nem kamu a dolog. Ez a kisfiú nagyon beteg. Annyi embernek segítettünk már így közösen felajánlásokkal, hogy arra gondoltam megpróbálhatnánk neki is. Van kedvetek? Valaki jártas ebben?

Ez itt az anyuka levele:

Sziasztok!
A kisfiam egy súlyos izomsorvadásban szenved!/Duchenne-szindróma/! Ezek a gyerekek
15-20 éves korukig élnek.
2008 novemberében sikerült kijutnunk Kijevbe egy őssejtbeültetésre,ami sikeres volt,mert a fiam állapota javult!Ismét kellene mennünk,mert az állapota rohamosan romlik.A járdára már nem tud egyedül fellépni.Elkezdtük az iskolát,de nem tudom meddig bír a gyerek még járni.Állandóan... elesik,persze az utcán is,ami nagyon kellemetlen tud lenni,mert mindenki csak nézi,hogy milyen ügyetlen,pedig csak beteg!
Ha nem tudjuk hamarosan kivinni ,akkor kerekesszékbe kerül és onnan
már nem tudjuk többé felállítani!Aki tud segítsen,hogy minél előbb sor kerülhessen a következő beültetésre.

Előre is köszönöm mindenkinek.
Pár ezer forint is számít!

Elérhetőségek:06-70-624-1177
barthaandrea@freemail.hu

Üdvözlettel:Andrea

Ha úgy gondoljátok hogy segítetek akkor Katához -,Edinához -várjuk a felajánlásokat és az ötleteket,miként lehetne egy ilyen "árverést" összehangolni!

2011. szeptember 13., kedd

Szivárványos török

Ez a szivárványos török még nyári emlék...még akkor készült,amikor normális tempóban teltek a napok.
Reggelente meg kell küzdenem az ébredéssel és azzal a tudattal,hogy ismét egy újabb nap kezdődik a Kicsi nélkül...
Irigylem azokat,akik képesek munka mellett alkotni is! Én sajnos képtelen vagyok erre,11 osztályban kb. 350 gyereket tanítok ebben az évben. A nap végén örülök,ha ágyba dőlök,hétvégén pedig igyekszem utolérni magam, sütni-főzni,egy ici-picit kinézni a fejemből....mindezt nagyon szoros időrend mellett! Ha van a titoknak nyitja is, áruljátok már el,hogy lehet összeegyeztetni a két dolgot!

2011. augusztus 29., hétfő

Szereltem

Egy egyszerű szerelés kezdetnek és viszonylag gyors sikerélmény tanévkezdés előtt magamnak(mert megérdemlem?!) Imádom a pillangós kapcsolót!

Besárgulva

Kabáthoz a gombot... Van egy sárga szandálom és már mindenki kapott tőlem ajándékba sárga ékszert,csak nekem nem volt...

Tűnő fény borulj még ránk ...

Telnek a napok,hetek,hónapok,s a fájdalom nem múlik.Hiányod átjár mindent,a lelkem egy darabja veled halt. Kereslek minden tovaröppenő pillangóban, egy árvácskábanegy szélfuvallatban,de nem talállak...Együtt lélegeztünk,hiába emlékszem mindenre egyre élesebben,nevetésed olyan távoli. Ó sole mio!-mondanád, s huncutul nevetnél,de már 7 hónapja nem teszed...
Azt mondják a csoda a hit legkedvesebb gyermeke,de nem tarthat örökké.Hálás vagyok,hogy 13 évig részese lehettél,de nagyon-nagyon hiányzol!!!

2011. augusztus 21., vasárnap

Próbálkozások a kenyérfélékkel



Igaz pizzát szoktam gyakran készíteni,de már egy ideje kacérkodom a házi kenyérsütés gondolatával. Gépet nem nagyon akarok venni ,így aztán sorra járom a blogokat és ámulok csak. Igaz a nagy bátorságom elszállt hirtelen a szebbnél szebb kenyérfélék láttán.Igencsak macerás és rutint igénylő feladat... Egyelőre csak a péksüteményekkel mertem próbálkozni a lepényfélék után. Így hát kiflit sütöttem. Azt hiszem a Nem vagyok mesterszakács oldalán találtam a bécsi vajas kiflire,amiről úgy gondoltam,hogy nem lesz nagy kudarc. A második sorozatot már nem volt időm fotózni,a fiam biciklitúrára ezekből készített magának útravalót. Az elsőnek még keményre sült az alja, a másodikat már négyféle(sima,rétes ,rozsos,tönköly) lisztből készítettem és egy adagból zsömle is lett. Még két nap után is puha,rugalmas maradt,nem pedig az a nyúlós,rághatatlan,mint a bolti. Talán már lesz bátorságom kis kenyérrel is próbálkozni:)
Az iskolai időszak reggeli szendvicseihez kísérletezem...

Helka




Most erre a szettemre vagyok a legbüszkébb. Ehhez is csak a színeket kaptam meg, a többi rám lett bízva. Igaz nagyon sokáig terveztem és kísérleteztem,mert nagyon messzire került és nem szerettem volna,ha valami gond adódik vele. Tihany hercegnőjéről, Helkáról kapta a nevét. Amikor olvastam Nyulász Péter gyerekeknek (és gyermeklelkű felnőtteknek ,Te jutottál eszembe kedves Cimbilimbi!) szóló mese-fantasyját,épp akkor jött az ötlet és az ihlet. Teljesen elvarázsolódtam,pedig már kinőttem a gyermekkorból és nem lehet rám mondani,hogy nosztalgikus alkat lennék:(
A dobozán nem is lehetne más ,mint a kecses és színben hozzáillő kockás liliom.
A fotó nem túl jó,tud valaki ötletet adni,hogy lilát mikor lehet jól fotózni? Mert én ezzel még mindig befürödtem. Se reggel, se este,se természetes fényben,sem megvilágításban nem megy,bár nem is vagyok nagy fotós:((
Bár ezek nem az én színeim,a valóságban sokkal,de sokkal szebbek a színei!
Kedves Erzsi, teljék benne sok örömed!

Adósság


Kriszti nagy türelemmel várta az ajándékát,amelyet a blogjátékomban ígértem neki. Végre elkészültem vele és szerencsésen meg is érkezett. Kicsit nehezen született meg,mert rám volt bízva a minta. Mostanában ezekkel a feladatokkal jobban meg kell küzdenem.Igazából nem gyártok sorozatokat,mert megöli a fantáziámat. Szeretem a személyre szabottságot,még ebben is .Remélem szeretni fogja,úgy nyilatkozott,hogy tetszik:))

2011. augusztus 16., kedd

Kék török hétköznapra

Gyakorlásképpen,lápisz lazuli golyóval...

A kedvenc színemből készült

Magamnak készítettem...egy másik szett készítése kapcsán kísérleteztem,de azt még nem mutathatom meg,csak ha megérkezett tulajdonosához.Egy feltűnő ékszert akartam.Sikerült?
Kicsit provokáló,de ez volt a szándékom most vele.

2011. augusztus 7., vasárnap

Budapest,hazánk fővárosa-egy vidéki,magyar turista szemével

36 óra Budapesten,lehetne ez az alcíme, igaz nem a Magyar Turizmus Zrt. és a New York Times újságírójának szemüvegén keresztül.
Hétvégén úgy döntöttünk,hogy egy kicsit szétnézünk a fővárosban,amit én nem nagyon ismerek vagy nagyon régen jártunk arrafelé.Természetesen úgy gondoltuk,hogy mutassunk is a gyereknek valami értékeset is,de azért megfelelően riasszuk is el,attól,hogy valaha itt éljen.Nem nagyon kellett erőlködni,ez utóbbi ment magától is.
Sok mindent nem értek,de hátha valaki felvilágosít...
Először is,miért van szüksége ennek az alig tízmilliós országnak kétmilliós fővárosra?Jó,tudom már a 19.század végén is óriási volt,de akkor a 28milliós Monarchia egyik székesfővárosaként még csak-csak, de miért kellett a 70-es, 80-as évekre odarondítani a Havanna lakótelepet,Békásmegyert tönkretenni és Gazdagrétnek nevezni a panelgettót?
A város csupa"pörgés", vidékiként inkább őrült rohanásnak nevezném ,főként a tömegközlekedést.Tíz év után először Budapesten nem mertem autóval nekiindulni,hallva a sok toleráns,szabálykövető morál eseteit. A KRESZ ebben a dzsumbujban nem túlságosan ismert .
A metrón meg lehetett ismerni a hosszabb ideje itt élőket,jellegzetes lárvaarcukról,amely teljes érzelemhiányról és érdektelenségről tanúskodott. Ez engem igenis zavart még ha világvárosi jelenségről van szó ,akkor is.(És különösebben nem érdekel,hogy hasonló a helyzet Párizsban vagy Barcelonában).Csupán néhány helyen találkoztunk egy -egy félmosollyal,még az állat sem ilyen közönyös a fajtársai iránt...
Nos lássuk a látnivalókat.Szülőként úgy gondoltuk,mutassunk valami értékeset a fiúnknak ebből a városból,amit "illik " Magyarország fővárosából ismerni,mielőtt nekiszaladna mindenki Londonnak vagy Athénnak .
Az "itthon vagyunk otthon" akciónk kezdetén úgy gondoltuk,hogy miután szerencsés ismeretség révén az Úri utcában szálltunk meg,lássuk a Budai Várat ,a Mátyás templomot és a Halászbástyát.
Este későn már amikor a külföldi turisták hatalmas tömege eltakarodott,a Halászbástyára is feljutottunk! Magyar nyelvű prospektusból az utolsó,tavalyi példányhoz sikerült jutnunk,mert érdekes módon erre (már/ még)nincs igény. Túl sokat itt nemigen láthattunk,mert elment a kedvünk gyorsan ettől "kopasszukmegaturistákat" biznisztől. A részleteket inkább hagyjuk...( miért is kell az Ősbudavár étteremben lasagne-t kínálni és miért 2000.Ft egy pohár sör?)
Kíváncsi lennék rá ,hogy hány magyar tudja megmondani,hogy miért éppen Savoyai Eugén(Jenő) lovasszobra a leghatalmasabb a Várban!
Jó,még itt gyanútlanok voltunk,elmentünk a Szent István Bazilikához,hiszem monumentális székesegyház,méltó párja vácinak,az egrinek,lássuk...
De amikor a kedves jegyszedő kislány gyorsan elhadarta, hogy a "The church is closed",akkor már felment bennem a pumpa. Dühömben csak magyarul bírtam megszólalni,hogy magyarok vagyunk és értünk magyarul is,ha lett volna némi humorérzékem akkor talán angolul is rávágom...
A Bazilika oldalában van egy bolt ,természetesen nincs magyar neve(Memories of Hungary,azt hiszem). A bajom(már megint) csak annyi volt,hogy a kalocsai mintás kínai fehérpóló láttán úgy éreztem itt nagy baj vagy én nem vagyok normális és toleráns.A kalocsai mintával nincs semmi bajom( bár ezen kívül még számos tájegységnek gyönyörűek a motívumai..),de az hogy a gagyi minőségű fehérpólón (ami a hímzés mellett már ki is lyukadt) a hímzés láttán sírni támadt kedvem. Szerintem bármelyik himzőszakkörös kezdő kislány három hét után különbül hímez!!!
Le is fotóztuk,majd egyszer elrettentésül fel is teszem,az árára már nem is voltam kíváncsi.

Jó lehetne azt mondani,hogy mi a fenét kerestünk a belvárosban? Könyörgöm,ezt minden magyar unásig ismeri? Ezek után a Városligetben hagytuk a fenébe Vajdahunyad várát(az igazihoz talán sohasem jutok el,meg eléggé lepusztult...) A magyar turista szégyellje magát,hogy nem ismeri már ezeket a helyeket már régen ,menjen a fenébe vagy külföldre...
A Szabadság téren az MTV székháza mögött gyönyörűen zöldellt a fű,de én ebben sem sok szépséget láttam,mert hiába volt körbetáblázva,hogy kutyával tilos ,6-8 dög a drágalátos gazdájával együtt ott taposta és belerondított,bár ehhez fű sem kellett néhány "aranyos" gazdi az egyetemi templom előtt a kőre hagyta pisálni imádottját! szeretem az állatokat,de mindent a megfelelő helyen(az egy másik történet,hogy mi a véleményem arról,aki képes egész nap a lakásba bezárni az állatokat!)
A kedvenc szecessziós épületem a Hold utcai Postatakarékpénztár, ma az MNB-hez tartozik.
Vigasztalódásul beszaladtam az egyik gyöngyösboltba,alkatrészeket vadászok már mindenütt. Több ezerért sikerült zsákmányolnom,és képzeljétek a gyöngyökre rá sem mertem már nézni...
Láttuk a Dohány utcai Zsinagógát,bemenni már nem is akartunk...
A Hadtörténeti Múzeumban végre a pedagógus-muzeológus páros ingyen mehetett be ,csak a diákjegyet kellett kifizetnünk,de hál'istennek szeptembertől ezek a kedvezmények is megszűnnek.
Ezek után gondoltuk kössük össze a kellemest a hasznossal,vásároljunk néhány holmit a gyereknek úgyis mindjárt kezdődik a tanév...
Cipőt vidéken csak a Deichmann nevű szörnyedvényben lehet kapni Debrecentől-Győrig mindenütt ugyanazt a szemetet.Minden Budapest "fun" ismerősünk arról áradozott,hogy itt aztán olcsón lehet bármit megvenni,hiszen ezért jár a fél ország a fővárosba,a többi meg azért nem mert élhetetlen...
Így aztán elindultunk vásárolni,de hamarosan tragikomikus fordulatot vettek ezek a kísérletek.
Valamelyik pokoli komplexusba tévedtünk be,két pár cipő és és egy heveny tünetekkel kísért vásárlási undor fogott el bennünket. Aki kívülről látott bennünket,az igen csak meghökkent. A befelé áradó tömeggel szemben ,három fejvesztve menekülő,rémült arcot láthatott...Csodálkoztunk,hogy ezekben a lélekvesztőkben sétányok,meg körutak vannak,tele üveges szemű, fiatalabb és idősebb boltkórosokkal,akinek a kezében több szatyor és csak vesznek,vesznek...Úgy láttuk,hogy ez nagyon ragályos és ha nem figyel az ember,beszippantja nagyon hamar...
Az utolsó gondolatom következik,amellyel tudom nagyon sokak szívébe tőrt döfök,de nem tudok szó nélkül elmenni mellette.
A városban nagyon sok fiatalt láttunk mindenütt,ami önmagában igen örvendetes,hiszen a változások és a megújulás mindig innen érkezik.De milyen áron élnek itt ilyen sokan?
Mindig is szomorú voltam,amikor okos,tehetséges tanítványaim Pestre mentek tanulni.Igazából nem olvastam felméréseket,hogy miután a nagyváros nyüzsgő forgataga beszippantotta őket,nagyobbik részük nem akar már hazamenni élni és dolgozni,mert már túl lassúvá és unalmassá vált számukra az otthoni élet. És még mi szülők is segítünk nekik,aki teheti lakást vásárol a csemetéjének,ezzel is megkönnyítve az elszakadást(az meg megint egy új téma lenne,hogy néha még taszítunk is egyet rajtuk,hogy diplomával,nyelvtudással menjenek csak a dekadens nyugat-európaiakhoz akár szobalánynak autómosónak vagy bárminek,mert többszörös fizetéssel ott boldogulhatnak anyagilag-és másképp?).
Igaz ez már a csodás ötvenes években elkezdődött,folytatódott a Kádár-rendszerben és most bővül a nyugatra vándorlással is. Gyökértelen,boldogtalan, depressziós,konzumidióták tömegének növeléséhez járulunk hozzá tudatosan is. És ha mégis ragaszkodnak a gyökereikhez,akkor marad a kollektív népvándorlás,tömegközlekedéssel vagy autóval,ami nem leányálom,főként egy-két gyerekkel.És mennyi időpocséklás ez azontúl,hogy egy idő után mindenki menekül fejvesztve nyáron a Balatonra,hosszú hétvégéken meg akárhová,csak el a városból. És aztán természetesen vidéken is másolják sokan a pesti trendet. Csak azt nem értem,hogy általam tisztelt normális emberek is segítik saját gyerekeik boldogtalanná válását, azzal érvelve,hogy ott mennyivel jobban lehet keresni és ne is adják alább inkább ne vállalják el kevesebbért. Mi meg a vidéki magyarok élhetetlen hülyék vagyunk,mert 20 év után is harmadannyiért dolgozunk,mint egy pályakezdő a fővárosban és nem vagyunk hajlandók költözni és vándorolni.
Bagdy Emőke szerint a magyarok különösen biztonságra törekszenek és a szeretetnél is fontosabb tényező a személyiségfejlődésben,sőt ez utóbbi csak biztonságban alakul ki...
Vidéki vagyok és nem szégyellem, örülök neki,hogy az idegbeteg rohanásban időnként van időm és szemem,hogy lássam azt,ami körülvesz,hallgathatom a csöndet,láthatom a saját levelibékámat,az udvaromban sétál a feketerigó és a rozsdafarkú és nemcsak a planetáriumban láthatom a csillagokat, a kerékpárt pedig nem csak divatból használom.


2011. augusztus 2., kedd

"Minden múló perc hozzád visz közel"


Napok óta nem alszom,nem találom a helyem,nehezen szánom el magam néhány dolog megtételére vagy csak a lendület nem visz... Néhány napja volt fél esztendeje,hogy Zsombor nélkül élünk, gondoltam majd valami hiteles verset tudok idézni vagy a Bibliából...
De csak ennyit tudok Máraitól,aki a kisfia halála után röviddel ezt írta:
..."Nem pörölök. Élek és hallgatok.
Most angyal ő,ha vannak angyalok-
De itt lenn minden unt és ostoba..."



2011. július 27., szerda

Mit teszel az egészségedért, és környezetedért ?




Trollanyu ismét játékos kedvében van,s engem is meghívott.A játékot Éva inditotta el és egy mindenki számára nagyon fontos kérdést vetett fel.
Mit teszek a magam és családom egészségéért?
20 éve főzök naponta,mert az egészséges menza az Magyarországon luxus,gyerekeinknek rántásos,habarásos igazán nem túl jó minőségű alapanyagokból főznek.Ha gyümölcsös ételt kapnak sokszor jó cukros, szirupos befőtt az. Csoda Jamie Olivier reform menza kísérlete is megbukott?
Próbálok mindenféle újdonságot főzni,magvakkal idénygyümölcsökkel,zöldségekkel lehetőleg kerülve a spanyol,marokkói és egyéb felturbózott bizonytalan eredetű importcikkeket. Rosszul vagyok szocializálva,de nagyon szeretem a fehér kenyeret,most igyekszem egy kenyérsütőt beszerezni és ígérem mindenféle tönköly,hajdina, finomságokat fogok sütni.Eddig is használtam őket a bulgurral, kuszkusszal és mindenfélével kombinálva.
A húsokat már ezer éve párolom,grillezni nem szoktam (főleg nem grillgyújtó katyvasszal meg faszénnel).
A saját kertemben termett gyümölcsöket nem igazán permetezzük, rengeteget fagyasztok belőlük,lekvárt ,szörpöt főzök belőlük. Régen a természetgyógyászat és a homeopátia is közel állt hozzám,de ma már a szemfényvesztők sokasága miatt már nem igazán hitelesek. Igyekszünk mozogni,de lehetne többet is,amikor csak lehet kerékpárral járunk,nyáron többet úszunk. Szeretem a jó borokat,a fehéret és a vöröset is,egy-egy pohárral egy hétvégi ebédet meg lehet koronázni.
Igyekszem figyelni mindőjükre, minden problémát ki- és átbeszélni,ezt nagyon fontosnak tartom a stresszoldás miatt. Én rendszeresen járok masszázsra,mert test és lélek egysége ugyebár...,ráadásul van egy csodás kezű masszőröm!
Mit teszek a környezetemért?
Nem pocsékolok,textilszatyorral ,kosárral járok vásárolni,sajnos nálunk nem igazán működik a szelektív hulladékgyűjtés.
Most kísérletezem a mosódió alkalmazásával,több-kevesebb sikerrel,de inkább kevesebb az eredménye,mert egyelőre inkább büdös a ruha....
Nem vagyok fogyasztó,csak azért nem cserélek le semmit, mert trendi . Energiatakarékos égőket használok(de vannak kételyeim), kikapcsolom az elektromos dolgaimat,ha elmegyek otthonról,nincs mikrohullámú sütőm...
És mindezt próbálom átadni a tanítványaimnak is ,de a kisebb korosztályban(11-14 év) divat hülyének és fogyasztónak lenni,a nagyobbaknak azért már eredményesebben lehet példát mutatni néha.
Minél kevesebb kemikáliával mérgezem magunkat,a parfümök és illatosítók hajtógázmentesek, a mosogatószerem valami természetes narancsolajos.
Ennyi jutott eszembe hosszas fejtörés után.
Akikre kíváncsi vagyok,hogy ők mit gondolnak:

2011. július 25., hétfő

Sorsoltam!!!

Sajnos nem tudom használni a random-ot ,fotózni meg lusta vagyok,de remélem elhiszitek,hogy hiteles volt a sorsolás! Rá tudtam venni Ákos fiamat ,hogy helyettesítse Fortuna kezét és íme az eredmény:
A nyertes Kirszti,gratulálok,a többieknek köszönöm a részvételt! Ne bánkódjatok,fogok még ígérem hosszabb határidővel játékot indítani,ez csak olyan hirtelen felindulásból történt.

2011. július 23., szombat

St. Petersburg variáció

Magamnak készítettem a technika gyakorlása miatt, a karkötőnél nem dupláztam, csak két simát fűztem, egy kicsit összevarrva.
Még ma éjfélig lehet nálam játszani is!!!

Paradicsomos-bazsalikomos csirke polentával

Imádom ezt az olasz köretet,mert a rizses,krumplipürés,tésztás, salátás kínálatnak vetélytársa.
Gyors, finom és lehet vele a szaftot tunkolni...
Hozzávalók:
12dkg liszt
9 dkg kukoricadara
1 tojás
6dkg olvasztott margarin
1,5 dl tej
6dkg reszelt ,füstölt sajt(vagy cheddar )+ 6dkg a tetejére reszelni
1 csipet só
1 kávéskanál sütőpor
Elkészítése egyszerű,össze kell az egészet keverni,előmelegített sütőben addig sütni míg a tetején a sajt egy kicsit pirulni kezd(nálam kb. 20 perc).

2011. július 18., hétfő

Képek a Balaton-Felvidékről

A képek önmagukért beszélnek...Erre jártunk néhány nap alatt a múltkori nagy hőségben.
Játszani nem akar velem Susu-n kívül senki? Sebaj,akkor egyszerű lesz a sorsolás vagy nem elég vonzó a nyeremény???

2011. július 12., kedd

Gyermekkorom kedvenc ételei-játék duplán !


Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra!
Trollanyu hívott erre a játékra. Én kakukktojás vagyok. Két okból is.Először is, nekem nagyon nem maradtak kedvenc ételeim,teljesen más stílusú konyhát vezetek,mint amilyet az anyámtól tanultam. A legtöbb kedvenc ételünk Ilus mamától,anyósomtól maradt ránk. A 88. éves apósomra is én főzök hétvégenként,immár 7 éve és tőle kaptam a legnagyobb elismerést. Szerinte teljesen úgy főzök,mint a Mama,bár a teriyaki csirke és társai nem tartozik a kedvencei közé és nem is erőltetem rá nagyon,bár mi mindenfélét kipróbálunk.
Szóval az én kedvenceim,amit némi múltbéli kutakodás után sikerült felidézni:
1. Csigahúsleves
2.Töltike (olyan ,mint a töltött káposzta,csak szőlőlevélbe van töltve)
3.Rántott tejbegríz
4.Rizsfelfújt
5.Savanyú leves(disznótorok idején készítették belsőségekből)
6. Túrós palacsinta
7. és végül,amit nem kellett főzni,de nagymamámmal ettük sokszor nyáron,a pirospaprikával megszórt zsíros kenyér köszmétével...vagy friss dióval.

És amit nagyon nem szerettem,az a Kata szelet. Szegény anyám mindig ezt sütött a névnapunkra,de egyszer nagyon bezabáltam,azóta messze elkerülöm.
Hát ennyi,nem vagyok egy túlságosan nosztalgiázós típus,bocsánat.

Én rendhagyó módon szeretném továbbadni a játékot ,meghirdetve egy sajátot is egyben. Miután én nem szeretek senkire ráerőltetni semmit, önként jelentkezőket várok a fenti játék továbbadására.
A szabályok nálam egyszerűek:
1. Add tovább a blogodon a fenti játékot!
2. Hagyj nálam itt egy bejegyzést(esetleg lehetsz rendszeres olvasóm,de ez nem kötelező:))

Jelentkezési határidő : július 23. éjfél
A kommentelők között egy szerencsés számára az általa kiválasztott színben elkészítek egy török horgolással készült nyaklánc karkötő szettet az általa kiválasztott színben . (Nézz szét a korábbi munkáim között, ott találsz hasonlót:))
Remélem jöttök hozzám is játszani, szeretettel várok minden régi és új olvasót!