2011. augusztus 29., hétfő

Tűnő fény borulj még ránk ...

Telnek a napok,hetek,hónapok,s a fájdalom nem múlik.Hiányod átjár mindent,a lelkem egy darabja veled halt. Kereslek minden tovaröppenő pillangóban, egy árvácskábanegy szélfuvallatban,de nem talállak...Együtt lélegeztünk,hiába emlékszem mindenre egyre élesebben,nevetésed olyan távoli. Ó sole mio!-mondanád, s huncutul nevetnél,de már 7 hónapja nem teszed...
Azt mondják a csoda a hit legkedvesebb gyermeke,de nem tarthat örökké.Hálás vagyok,hogy 13 évig részese lehettél,de nagyon-nagyon hiányzol!!!

3 megjegyzés:

  1. A bogárszemű kicsi fiad egy felhő szélén ül már, lóbálja a lábacskáit és mosolyog rád - sosem hagy el!! Köszönöm a dalt, csodálatos!

    VálaszTörlés