Budapest,hazánk fővárosa-egy vidéki,magyar turista szemével

36 óra Budapesten,lehetne ez az alcíme, igaz nem a Magyar Turizmus Zrt. és a New York Times újságírójának szemüvegén keresztül.

Hétvégén úgy döntöttünk,hogy egy kicsit szétnézünk a fővárosban,amit én nem nagyon ismerek vagy nagyon régen jártunk arrafelé.Természetesen úgy gondoltuk,hogy mutassunk is a gyereknek valami értékeset is,de azért megfelelően riasszuk is el,attól,hogy valaha itt éljen.Nem nagyon kellett erőlködni,ez utóbbi ment magától is.

Sok mindent nem értek,de hátha valaki felvilágosít...

Először is,miért van szüksége ennek az alig tízmilliós országnak kétmilliós fővárosra?Jó,tudom már a 19.század végén is óriási volt,de akkor a 28milliós Monarchia egyik székesfővárosaként még csak-csak, de miért kellett a 70-es, 80-as évekre odarondítani a Havanna lakótelepet,Békásmegyert tönkretenni és Gazdagrétnek nevezni a panelgettót?

A város csupa"pörgés", vidékiként inkább őrült rohanásnak nevezném ,főként a tömegközlekedést.Tíz év után először Budapesten nem mertem autóval nekiindulni,hallva a sok toleráns,szabálykövető morál eseteit. A KRESZ ebben a dzsumbujban nem túlságosan ismert .

A metrón meg lehetett ismerni a hosszabb ideje itt élőket,jellegzetes lárvaarcukról,amely teljes érzelemhiányról és érdektelenségről tanúskodott. Ez engem igenis zavart még ha világvárosi jelenségről van szó ,akkor is.(És különösebben nem érdekel,hogy hasonló a helyzet Párizsban vagy Barcelonában).Csupán néhány helyen találkoztunk egy -egy félmosollyal,még az állat sem ilyen közönyös a fajtársai iránt...

Nos lássuk a látnivalókat.Szülőként úgy gondoltuk,mutassunk valami értékeset a fiúnknak ebből a városból,amit "illik " Magyarország fővárosából ismerni,mielőtt nekiszaladna mindenki Londonnak vagy Athénnak .

Az "itthon vagyunk otthon" akciónk kezdetén úgy gondoltuk,hogy miután szerencsés ismeretség révén az Úri utcában szálltunk meg,lássuk a Budai Várat ,a Mátyás templomot és a Halászbástyát.

Este későn már amikor a külföldi turisták hatalmas tömege eltakarodott,a Halászbástyára is feljutottunk! Magyar nyelvű prospektusból az utolsó,tavalyi példányhoz sikerült jutnunk,mert érdekes módon erre (már/ még)nincs igény. Túl sokat itt nemigen láthattunk,mert elment a kedvünk gyorsan ettől "kopasszukmegaturistákat" biznisztől. A részleteket inkább hagyjuk...( miért is kell az Ősbudavár étteremben lasagne-t kínálni és miért 2000.Ft egy pohár sör?)

Kíváncsi lennék rá ,hogy hány magyar tudja megmondani,hogy miért éppen Savoyai Eugén(Jenő) lovasszobra a leghatalmasabb a Várban!

Jó,még itt gyanútlanok voltunk,elmentünk a Szent István Bazilikához,hiszem monumentális székesegyház,méltó párja vácinak,az egrinek,lássuk...

De amikor a kedves jegyszedő kislány gyorsan elhadarta, hogy a "The church is closed",akkor már felment bennem a pumpa. Dühömben csak magyarul bírtam megszólalni,hogy magyarok vagyunk és értünk magyarul is,ha lett volna némi humorérzékem akkor talán angolul is rávágom...

A Bazilika oldalában van egy bolt ,természetesen nincs magyar neve(Memories of Hungary,azt hiszem). A bajom(már megint) csak annyi volt,hogy a kalocsai mintás kínai fehérpóló láttán úgy éreztem itt nagy baj vagy én nem vagyok normális és toleráns.A kalocsai mintával nincs semmi bajom( bár ezen kívül még számos tájegységnek gyönyörűek a motívumai..),de az hogy a gagyi minőségű fehérpólón (ami a hímzés mellett már ki is lyukadt) a hímzés láttán sírni támadt kedvem. Szerintem bármelyik himzőszakkörös kezdő kislány három hét után különbül hímez!!!

Le is fotóztuk,majd egyszer elrettentésül fel is teszem,az árára már nem is voltam kíváncsi.

Jó lehetne azt mondani,hogy mi a fenét kerestünk a belvárosban? Könyörgöm,ezt minden magyar unásig ismeri? Ezek után a Városligetben hagytuk a fenébe Vajdahunyad várát(az igazihoz talán sohasem jutok el,meg eléggé lepusztult...) A magyar turista szégyellje magát,hogy nem ismeri már ezeket a helyeket már régen ,menjen a fenébe vagy külföldre...

A Szabadság téren az MTV székháza mögött gyönyörűen zöldellt a fű,de én ebben sem sok szépséget láttam,mert hiába volt körbetáblázva,hogy kutyával tilos ,6-8 dög a drágalátos gazdájával együtt ott taposta és belerondított,bár ehhez fű sem kellett néhány "aranyos" gazdi az egyetemi templom előtt a kőre hagyta pisálni imádottját! szeretem az állatokat,de mindent a megfelelő helyen(az egy másik történet,hogy mi a véleményem arról,aki képes egész nap a lakásba bezárni az állatokat!)

A kedvenc szecessziós épületem a Hold utcai Postatakarékpénztár, ma az MNB-hez tartozik.

Vigasztalódásul beszaladtam az egyik gyöngyösboltba,alkatrészeket vadászok már mindenütt. Több ezerért sikerült zsákmányolnom,és képzeljétek a gyöngyökre rá sem mertem már nézni...

Láttuk a Dohány utcai Zsinagógát,bemenni már nem is akartunk...

A Hadtörténeti Múzeumban végre a pedagógus-muzeológus páros ingyen mehetett be ,csak a diákjegyet kellett kifizetnünk,de hál'istennek szeptembertől ezek a kedvezmények is megszűnnek.

Ezek után gondoltuk kössük össze a kellemest a hasznossal,vásároljunk néhány holmit a gyereknek úgyis mindjárt kezdődik a tanév...

Cipőt vidéken csak a Deichmann nevű szörnyedvényben lehet kapni Debrecentől-Győrig mindenütt ugyanazt a szemetet.Minden Budapest "fun" ismerősünk arról áradozott,hogy itt aztán olcsón lehet bármit megvenni,hiszen ezért jár a fél ország a fővárosba,a többi meg azért nem mert élhetetlen...

Így aztán elindultunk vásárolni,de hamarosan tragikomikus fordulatot vettek ezek a kísérletek.

Valamelyik pokoli komplexusba tévedtünk be,két pár cipő és és egy heveny tünetekkel kísért vásárlási undor fogott el bennünket. Aki kívülről látott bennünket,az igen csak meghökkent. A befelé áradó tömeggel szemben ,három fejvesztve menekülő,rémült arcot láthatott...Csodálkoztunk,hogy ezekben a lélekvesztőkben sétányok,meg körutak vannak,tele üveges szemű, fiatalabb és idősebb boltkórosokkal,akinek a kezében több szatyor és csak vesznek,vesznek...Úgy láttuk,hogy ez nagyon ragályos és ha nem figyel az ember,beszippantja nagyon hamar...

Az utolsó gondolatom következik,amellyel tudom nagyon sokak szívébe tőrt döfök,de nem tudok szó nélkül elmenni mellette.

A városban nagyon sok fiatalt láttunk mindenütt,ami önmagában igen örvendetes,hiszen a változások és a megújulás mindig innen érkezik.De milyen áron élnek itt ilyen sokan?

Mindig is szomorú voltam,amikor okos,tehetséges tanítványaim Pestre mentek tanulni.Igazából nem olvastam felméréseket,hogy miután a nagyváros nyüzsgő forgataga beszippantotta őket,nagyobbik részük nem akar már hazamenni élni és dolgozni,mert már túl lassúvá és unalmassá vált számukra az otthoni élet. És még mi szülők is segítünk nekik,aki teheti lakást vásárol a csemetéjének,ezzel is megkönnyítve az elszakadást(az meg megint egy új téma lenne,hogy néha még taszítunk is egyet rajtuk,hogy diplomával,nyelvtudással menjenek csak a dekadens nyugat-európaiakhoz akár szobalánynak autómosónak vagy bárminek,mert többszörös fizetéssel ott boldogulhatnak anyagilag-és másképp?).

Igaz ez már a csodás ötvenes években elkezdődött,folytatódott a Kádár-rendszerben és most bővül a nyugatra vándorlással is. Gyökértelen,boldogtalan, depressziós,konzumidióták tömegének növeléséhez járulunk hozzá tudatosan is. És ha mégis ragaszkodnak a gyökereikhez,akkor marad a kollektív népvándorlás,tömegközlekedéssel vagy autóval,ami nem leányálom,főként egy-két gyerekkel.És mennyi időpocséklás ez azontúl,hogy egy idő után mindenki menekül fejvesztve nyáron a Balatonra,hosszú hétvégéken meg akárhová,csak el a városból. És aztán természetesen vidéken is másolják sokan a pesti trendet. Csak azt nem értem,hogy általam tisztelt normális emberek is segítik saját gyerekeik boldogtalanná válását, azzal érvelve,hogy ott mennyivel jobban lehet keresni és ne is adják alább inkább ne vállalják el kevesebbért. Mi meg a vidéki magyarok élhetetlen hülyék vagyunk,mert 20 év után is harmadannyiért dolgozunk,mint egy pályakezdő a fővárosban és nem vagyunk hajlandók költözni és vándorolni.

Bagdy Emőke szerint a magyarok különösen biztonságra törekszenek és a szeretetnél is fontosabb tényező a személyiségfejlődésben,sőt ez utóbbi csak biztonságban alakul ki...

Vidéki vagyok és nem szégyellem, örülök neki,hogy az idegbeteg rohanásban időnként van időm és szemem,hogy lássam azt,ami körülvesz,hallgathatom a csöndet,láthatom a saját levelibékámat,az udvaromban sétál a feketerigó és a rozsdafarkú és nemcsak a planetáriumban láthatom a csillagokat, a kerékpárt pedig nem csak divatból használom.