"Adj szót fájdalmadnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad." (Shakespeare: Macbeth)
2012. január 29., vasárnap
Most örömömben sírtam...
Múlt héten pénteken megkezdődött a visszaszámlálás...Elérkezett a szalagavató ,ami az önálló Élethez vezető út első fontos eseménye. Pedagógusként néha szomorkás volt a hangulatom,mikor kedvenc tanítványaimat búcsúztattam. De anyaként igen -igen csak a szemembe ment valami por,szempilla vagy egyéb,ami elmosta a sminket... Még jó ,hogy csak diszkrét volt a világítás az jelképes egy szál rózsa átadásakor.Hajaj,de nehéz ez ilyenkor! Büszkeség és aggodalom,kavarognak az ember gondolatai,azt sem tudja,hogy viselkedjen,sírjon-e vagy nevessen...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Gratulálok, jóképű nagyfiad van:) Nagyon jó ez a kép, csinik vagytok:)
VálaszTörlésKöszi,próbálok néha az élet napfényes oldalán egy kicsit melegedni:))
VálaszTörlésGratulálok én is a jóképű fiadnak,és sok szerencsét a NAGYBETŰS ÉLETBEN!Csinosak vagytok,jól néztek ki!!
VálaszTörlés