Lelkes blogolvasó vagyok,de annál pocsékabbul vezetem a saját blogomat.Mintha újabban az Időnek szárnya nőtt volna,én pedig ólomcsizmában futnék utána(:..egyre kevesebb dolgot vagyok képes elvégezni adott idő alatt.Végre július 1.-jén kitört a nagyon várt nyári szünet...Elhatároztam,hogy utoljára(remélem még lesz néhány ilyen:)néhány napra elmegyünk itthonról"pihenni".Nálunk ez általában úgy alakul,hogy a végén jól esik hazatérni és itthon kipihenjük a világlátás fáradalmait.
Nem túl hosszú töprengés után úgy döntöttem,hogy a tavalyi Balaton-felvidéki barangolások után az idén irány a Bakony.A Magas-Bakony központjában egy Bakonybél nevezetű falucskát néztem ki központnak,ahonnan jól körbejárható a vidék.Kicsit csalódtam,bár a falu tele van panziókkal és szállásokkal,de egy álmos, unalmas,kissé közönyös világvégével találkoztunk.Igaz itt is mindenki a turizmusból akar megélni(mint általában mindenhol,és legfőképp legyen az nyugati,de legalább dunántúli és természetesen legyen pénze,ne garasoskodjon és kellőképpen legyen hülye,bár lejjebb leírom,hogy voltak üdítő kivételek.És sajnos ez nemcsak Magyarországra jellemző valószínűleg,bár én már több,mint 20 éve nem léptem át az országhatárt...)Szóval ez az a falu,ahol Cseh Tamás a barátaival indiánoskodott azokban nem túl romantikus 70-es években.Állítólag a falu díszpolgára is és élete utolsó 2 évét itt töltötte...bár semmi erre utaló jel nem mutatott erre,sem szobor,sem utcanév,de még emléktábla formájában sem(vagy,ha igen,sikerült jól eldugni...).
Ennek ellenére ezalatt az 5 nap alatt megint sikerült rengeteg dolgot látni és tanulni.Itt van az az erdő,ahová még kerékpárral is tilos bemenni! Csak gyalogosan lehet túrázni és hallgatni az erdő csöndjét.Egy rövid túra épp elég volt itt,hogy szembesüljünk Petőfi soraival és maximálisan igazat adjunk neki: " tán csodállak(tényleg gyönyörű), ámde nem szeretlek, (félelmetes vihar idején),képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom."
Elnézést a hegyek szülöttjeitől,de tényleg,ha itthon vagyok messzire látok és ez a szabadság illúzóját adja és jobban is tudok tájékozódni.A vezetésről nem is beszélve.Minden alkalommal ,amikor nem sík terepen vezetek ,úgy érzem magam,mintha kezdő lennék.Rá kell jönnöm újra és újra ,hogy 4-essel nemigen lehet felmenni a következő kapaszkodón,az 5-öst pedig itt mintha nem is használnák.Én vagyok a leglassúbb vezető itt az első egy-két órában. De jót tesz az önhittségemnek:)És tudom,hogy ezek "csak" kis hegyek...
Bakonybélben van az ország most egyik legmodernebb csillagdája,ahol az éjszakai égbolt teljesen fényszennyezettség mentesen látható.Távcsövekkel megcsodáltuk a Szaturnuszt,az összes létező gyűrűjével,ködöket,galaxisokat,kettős csillagokat láttunk és az ismert csillagképeket a nagy nyári háromszöggel együtt.Fantasztikus volt ,ajánlom mindenkinek,igaz egy-két nappal előtte be kell jelentkezni és az időjárás kegyétől függ a csoportindítás,de nekünk szerencsénk volt!Ja és egy szuper 4K-s mozizás is volt előtte,természetesen a kozmoszról,Helyei László magyar hangjával! Előtte két napig felhős volt az ég,dörgött villámlott,de aznapra kitisztult.Hát külön élmény a hegyekben a vihar és az autóvezetés,különösen a reménytelenül alföldiek számára(ahogy mondotta ezt Gilice Tamás bakonyszentkirályi református lelkész,aki szintén alföldi:).
Zircen az arborétum telis-teli volt szórva Szent László pénzével,a természettudományi múzeum izgalmas állat-és növénytani kiállítása elkápráztatott, az ajándékboltja pedig tele volt csiszolt ásványokkal.Mondanom sem kell,nagy önfegyelemre volt szükségem,hogy csak tizenegynehány darabbal térjek haza..Megint tanultam egy sor fontos dolgot.Engem nagyon zavar,ha a körülöttünk levő világ csak virág,állat ,kő.Én szeretem tudni,hogy ez a madár épp csicsörke vagy zöldike,az ásvány szodalit vagy lápisz,az állat vagy aranysakál vagy szenesróka éppen.Nem tudom,hogy normális-e vagy csak pedagógusbetegség ez?
A cseszneki várat a fent említett lelkész szórakoztató idegenvezetésével jártuk körbe.A vár egyébként a filmesek kedvelt helye,de hál'istennek,most csendes volt.
Pápa a Dunántúl egyik legcsodálatosabb városkája,még ha éppen most felújítás alatt is áll.Az Eszterházy-kastélyban megfizethető áron kosztümös kastélylátogatáson vehettünk részt,majd a katolikus templomban Keresszegi Csaba lelkes vezetésével múmiát is láthattunk,majd felvitt minket a toronyba is!
Nem vagyunk nagy strandolósok,de a éppen a legnagyobb hőségben túráztunk,úgyhogy kipróbáltuk a pápai strandot.Nem volt éppen olcsó mulatság(bár a belépő töredéke a gyulai strandénak),de 6 óriáscsúszda(ingyen!),trambulin uszoda,pancsoló ,gyógyvíz és nagyon kulturált környezet várt minket.
Várpalota viszont nagy csalódás volt,igaz a várat szépen felújították. A régi homokbányát kerestük,ami kiállítóhelyként működik és még maguk az ott lakók sem tudtak róla,pedig az idei Balaton-felvidéki nemzeti parkos kalauz is hirdette!
Utolsó nap úgy döntöttünk,hogy hazafelé jövet megállunk a Balatonnál.Egészen Csopakig kellett mennünk,hogy szűnjön az emberáradat valamicskét,mert ekkor bizony ki lehetett volna tenni Almádi környékére a megtelt táblát.Mi meg nem nagyon szeretjük a tömeget.Csopakon sem volt sokkal jobb a helyzet,de Füredre meg végképp nem akartunk menni...A víz 28.C-os volt!!!
Hát röviden ennyi,és most képekben:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése