2012. február 28., kedd

Hol a tolerancia határa?

Nem is tudom,mit írjak le,hogy később ne bánjam meg...
Egy egyházi iskolában tanítok a megyeszékhelyen általános és középiskolásokat.
Mostanában került sorra a fasizmus és a holokauszt témája. Tudom,hogy a 14 évesek igazán szélsőségesen tudnak (családi minta !!!) véleményt formálni ,jó és rossz értelemben is. De úgy érzem ,hogy most egy nagyon veszélyes határig jutottunk el,amit én nem kívánok tolerálni.Az egyik gyerek (apuka egyébként az egyik nagy történelmi egyház hitoktatója) közölte,hogy Budapest zsidóságát is nyugodtan ki lehetett volna irtani,akkor most jobb dolgunk lenne. Amikor rákérdeztem,hogy ez így megy otthon kedélyesen vacsora közben is,rábólintott, s közölte,hogy vannak elég sokan(de remélhetően nem elegen!),akik így gondolják.Egyébként is megy már órák óta az intolerancia, süvít a gyűlölködés,és az előítéletesség a fajelmélet kapcsán,a cigányokkal ,fogyatékosokkal,homoszexuálisokkal kapcsolatban.Félelmetes dolgok hangzanak el,amit otthonról hozva szajkóznak,természetesen észérvekkel nem lehet erre a korosztályra hatni.Nem tudom ,mit szólnának a szülők hozzá,ha szembesíteném őket ezzel! Nem vagyok különösebben sem filoszemita, sem nem pártolom a homoszexualitást,de emberbarátként úgy érzem saját magunktól kell megvédeni a fajtánkat. Az a különös gondolat foglalkoztat,hogy kisebb csoportokban elviszem őket Zsombor iskolájába ,hogy lássák ők milyen szerencsések és mások milyen sokat küzdenek azért is ,hogy csak egy nappal is hosszabb legyen az életük. Mit lehetne tenni még,hogy ez a korosztály zöme lassan felnőve ne irtsa ki a számára fölöslegesnek ítélt embertársait,rokonait,szüleit, hogyan lehet számukra hitelesebbé tenni az önzetlenséget, az empátiát ,netán egyszerűen a szeretetet???(mégiscsak az alapvető keresztyén értékek alapján működnek még a mikroközösségek!)

4 megjegyzés:

  1. Mindig nagyon nagyon örülök, amikor bebizonyosodik, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel a gondolatainkkal, köszönöm neked, hogy te is vállalod! Nekem is nagyon fáj szembesülni azzal naponta, hogy nemcsak a fiatalok, hanem felnőtt, képzett, tapasztalt emberek is mennyire intoleránsak, hogy azt képzelik, vannak, akiket joggal lenézhetnek, hogy szerintük azok, akik különböznek a többségtől eleve betegek, genetikai selejtek... nem csoda, hogy már egészen korán ilyen elutasítóak a gyerekek is. Szerintem ha elvinnéd őket abba az iskolába, az elindíthat valamit bennük, egy kicsit mélyebben átgondolnák ezt az egészet. De akár az is egy jó foglalkozás lehet, ha pl. bekötött szemmel, teljesen vakon kell valamit megcsinálniuk egyedül vagy úgy, hogy az egyik osztálytársukra vannak utalva. Csak akkor változhat a hozzáállásuk, ha a saját bőrükön tapasztalják meg, milyen érzés "másnak" lenni.

    VálaszTörlés
  2. Elszomorító dolgok ezek, de ez nem is jó szó rá.

    :-(((

    VálaszTörlés
  3. Tisztellek és becsüllek a gondolataidért, és nagyon köszönöm, hogy megosztottad őket. Itt ülök már egy ideje, és az jár a fejemben, milyen emberpróbáló feladat a tiétek. Nem különös a gondolat, szerintem nagyon is jó gondolat megnyitni a gyerekek előtt ajtókat. A személyes élmények és tapasztalás szerintem sok-sok megemésztendő gondolatot indít majd el a buksijukban.

    VálaszTörlés
  4. Azt kérdezed:
    "Mit lehetne tenni még,hogy ez a korosztály zöme lassan felnőve ne irtsa ki a számára fölöslegesnek ítélt embertársait,rokonait,szüleit, hogyan lehet számukra hitelesebbé tenni az önzetlenséget, az empátiát ,netán egyszerűen a szeretetet??? "
    A válasz nagyon egyszerű, nem szabad szó nélkül elmenni
    az ilyen megnyilvánulások melett!
    Te megtetted a magadét és ha mindenki csak ennyit tesz, van remény a változásra.
    Sok ilyen ember kellene!

    VálaszTörlés