Cserbenhagytak a gyöngyeim vagy én hagytam cserben őket.1,5 éve halt meg Zsombor vele halt a lelkem egyik fele.A másik része a túléléshez alkalmazkodott, a szívem megkeményedett,kiveszett belőlem a játékosság és a kreativitás. Jól tudok viselkedni,mindez nem látszik túlságosan rajtam...bár ha a tükörbe nézek, látom a hazugságokat.Már csak pislákol bennem az alkotás vágya,egy -egy feladat erejéig képes vagyok felpörögni,de nem az igazi.Készültek levendulás zsákok garmadával,hímzem a cipőmet,újabb fogásokkal bővül az étlap,teszem a mindennapi teendőimet.
Látszólag jókat tudok nevetni,talán a pillanat erejéig igazak is...Gondolkodóba estem,hogy lehet-e még ekkora kedvvel sokáig tanítani...Szóval látszólag minden megy a maga útján,de az a tűz,ami ahhoz kell,hogy hiteles legyen bármi,nincs többé....Már rég nem hiszek a barátságban,az emberi kapcsolataimban cinikus vagyok többnyire,csak nagyon ritkán tapasztalom az ellenkezőjét.
Nem tudom,hogy lesz-e folytatása ennek a blognak,pedig az egyik legnagyobb mélypontom idején kezdtem el írni....