A férjem azt mondta ,teljesen megbolondultam:),hogy ilyesmiket készítek.Hát talán nem jár messze az igazságtól...
Egy ismerősöm már néhány hónapja"nagylelkűen " rámhagyta gyöngyös kacatjait,ott találtam rá ezekre színes nemezekre.Közben véletlenül ráakadtam Mosolyka blogjára.
Miközben olvastam,majd megszakadt a szívem,azt gondoltam,hogy igeeeen,ezt próbáltuk mi is Zsombival. Szembemenni a halállal belevigyorogni a képébe,hogy igen itt vagyunk és mindenen tudunk nevetni még a legnagyobb fájdalmak között is. Úgy érzem ,hogy az első próbát becsülettel kiálltam.
Csak most nem tudom mitévő legyek...A lelkemben sötétség és félelem.Amióta meghalt elveszettem a bolondozás képességét.A napokban megkezdődött a diófalevelek hullása az udvarunkon...Szomorúan söpröm csöndben s közben bőgök,mert nincs akit a kupac tetejére ültessek, aki önfeledten szétdobálná a leveleket ,mint a hulló havat...
A második próbát nem tudom,hogy kiállom-e,lehet hogy a válaszra talán a halálom percéig kell várnom...
A hitem...tele kétkedéssel és kérdések,amire nincs meggyőző válasz sehonnan.Mindig magam mellett éreztem Istent,míg Zsombor élt, az utolsó percig erőt adott.Azóta hallgat...pedig nem figyelek már görcsösen.
Hát ennek a bolondozásnak a halvány emléke ez a színes hippiskedő lánc.
"Adj szót fájdalmadnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad." (Shakespeare: Macbeth)
2012. október 28., vasárnap
2012. október 23., kedd
Hosszú fekete hímzett ónyxxal
Néhány hónapja már nem hordok feketét,csak akkor ,amikor nagyon sötét a hangulatom.A színes ruháimhoz és a közelgő pulóveres időszakra gondolva készítettem ezt az extra hosszú fekete-hematitos ónyxos láncot magamnak.
2012. szeptember 11., kedd
Fekete-hematit elegáns
Rendelésre készült, még gyorsan a tanév elejére lett kész.A kívánság annyi volt,hogy a fekete egyhangúságát törjem meg valamivel illetve legyen elegáns is...így hematit színű csiszoltak kerültek a medálba és a török horgolt láncrészbe pedig ugyanilyen színű kásák.Sokáig törtem a fejem ezen a megoldáson,főképp ,ami a medál részt illeti,mert igazán semmi sem tetszett az ismert minták közül,így magam kínlódtam ki.
2012. augusztus 22., szerda
Unakit befoglalva
2012. augusztus 21., kedd
Mezőkövesdi hímzett
Igaz ez nem gyöngy...Rettenetesen megszenvedtem ezzel az őrülettel.Azt hiszem Trollanyunál láttam egy kalocsais hímzett cipőt és azt gondoltam,hogy csakazért is csinálok én is egyet ,de egy másik tájegység mintájával.Szívem csücske Kalocsa,imádom a várost is ,a tájat is ,rengeteg szép emléket őrzök róla.De annyi szép magyar motívum van még ezen kívül is ,így hát az enyém mezőkövesdi motívummal készült.Kisjankó Bori után szabadon adaptáltam és terveztem át a mintát.Igaz az 5-ös skálán nem adnék érte annyit,amennyit gondoltam,de talán többet kellett volna gyakorolni:)


2012. augusztus 17., péntek
Nefelejcs
2012. augusztus 6., hétfő
Csend(:
Cserbenhagytak a gyöngyeim vagy én hagytam cserben őket.1,5 éve halt meg Zsombor vele halt a lelkem egyik fele.A másik része a túléléshez alkalmazkodott, a szívem megkeményedett,kiveszett belőlem a játékosság és a kreativitás. Jól tudok viselkedni,mindez nem látszik túlságosan rajtam...bár ha a tükörbe nézek, látom a hazugságokat.Már csak pislákol bennem az alkotás vágya,egy -egy feladat erejéig képes vagyok felpörögni,de nem az igazi.Készültek levendulás zsákok garmadával,hímzem a cipőmet,újabb fogásokkal bővül az étlap,teszem a mindennapi teendőimet.
Látszólag jókat tudok nevetni,talán a pillanat erejéig igazak is...Gondolkodóba estem,hogy lehet-e még ekkora kedvvel sokáig tanítani...Szóval látszólag minden megy a maga útján,de az a tűz,ami ahhoz kell,hogy hiteles legyen bármi,nincs többé....Már rég nem hiszek a barátságban,az emberi kapcsolataimban cinikus vagyok többnyire,csak nagyon ritkán tapasztalom az ellenkezőjét.
Nem tudom,hogy lesz-e folytatása ennek a blognak,pedig az egyik legnagyobb mélypontom idején kezdtem el írni....
Látszólag jókat tudok nevetni,talán a pillanat erejéig igazak is...Gondolkodóba estem,hogy lehet-e még ekkora kedvvel sokáig tanítani...Szóval látszólag minden megy a maga útján,de az a tűz,ami ahhoz kell,hogy hiteles legyen bármi,nincs többé....Már rég nem hiszek a barátságban,az emberi kapcsolataimban cinikus vagyok többnyire,csak nagyon ritkán tapasztalom az ellenkezőjét.
Nem tudom,hogy lesz-e folytatása ennek a blognak,pedig az egyik legnagyobb mélypontom idején kezdtem el írni....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







