Kányádi Sándor:Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
1994
http://www.youtube.com/watch?v=yEgtRrBHJfE&feature=player_embeddedSzeretném hinni,hogy ez így van ,s a lelkünk újjáéled egy megszülető csillagon.Én most keresek egy új,fényesen ragyogó csillagot,ahonnan néz bennünket a kisfiúnk, Zsombor Dénes.
Gyönyörű gondolatok, köszönöm, hogy eszembe juttattad a verset! Adjon nyugalmat nektek a a fényes kicsi csillag!
VálaszTörlésMost hogy otthon voltam kaptam egy nagyon draga ismerosomtol ajandekba ezt a konyvet. Pont errol a versrol beszelgettunk.
VálaszTörlés