Csak úgy eszembe jutott..., Zsomborra gondolva

Ó... Hát senki sincs a Földön?

- Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy - mondta a kígyó.

A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte.

- Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk... De milyen messze van!

- Szép csillag - mondta a kígyó. - Mit keresel itt?

- Nézeteltérésem támadt egy virággal - mondta a kis herceg.

- Hajaj! - mondta a kígyó.

És sokáig hallgattak.

- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.

- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.

A kis herceg hosszasan szemügyre vette.

- Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam...

- De bármilyen király ujjánál hatalmasabb - mondta a kígyó.

A kis herceg elmosolyodott.

- Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs... utazni se tudsz.

- De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én - mondta a kígyó.

Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett.

- Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik - mondta. - Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél.

A kis herceg nem felelt.

- Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én...

- Ó! - mondta a kis herceg. - Értem, nagyon is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?

- Valamennyit megfejtem - mondta a kígyó.

És hallgattak utána tovább.

Apa verse Zsombor Dénesnek

A férjem nem gyöngyöket,hanem szavakat fűz...

Dénesnek

2011.március 2.

mottó

Milyen kevéssel is beéri az ember, egy láda fenekén

Oda (van) minden remény,

s te ott fekszel egy láda fenekén.

Messzebb vagy mint a csillagok,

nem simogathatom többé arcod.

Olyan közel és még is távol-

nem kapok jelet az égi homályból.

Hol a lélek, van-e feltámadás?

Van-e földi más vagy másik világ?

Nincs válasz.

Minden reményem szertefoszlott

Itt már nem vagy, üzenj ha ott vagy!

Díjat kaptam

Díjat kaptam Erikától és Krisztinától szinte egyszerre. Köszönöm,hogy gondoltatok rám és igyekszem továbbadni, népszerűsítve mások blogjait is. Nagyon örülök neki,hátha visszatér a kedvem is...



A szabályok a következők:


1. írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket egy bejegyzésbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

4. Tehetséges kezdő blogokat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több száz követője van.

Az én díjazottjaim:
meli
felvidexer
zsanni
susan

Az én Eufóriám

Több variációban kísérleteztem befoglalással... Először a rivoli helyén türkizcsepp volt,de a házi kritikusaim szerint a swarovski csillogásához nem illett. Nem is tudom hol láttam egy Euphoria nevű medált,ami az ihletet adta végül,de ez egészen más lett.
Tavaszvárásomat pedig az ékszerdobozka díszítése mutatja,hiszen telis-teli van kora tavaszi virágokkal,amiket Zsombor is úgy szeretett mindig csokorba gyűjteni...
Viselőjének pedig kívánom,hogy jókedvre derítse mindig,ha a kristályokon megcsillan a napfény vegyülve az északi fény sokszínűségével!

Három grácia

Ez még egy korábbi megrendelés volt,aminek most járt le a határideje. Nagyon szeretem a török horgolást, meg a donutokat,de ilyen kínkeservesen még nem került ki kezem közül nyaklánc...
Csak azért igyekeztem,mert tudtam,hogy 3 embernek fog az ajándékozó örömet okozni!

A sok bánat és fájdalom közepette egy halvány fénysugár ez a gyönyörű szép mese,amelyet Lázárné Skorka Katalin lelkésznő olvasott fel nekünk Zsombi temetése utáni istentiszteleten.
Úgy érzem,hogy a szívemhez szól....

Az élet

Nagy csend ülte meg a nyári erdőt. A madarak szárnyuk alá hajtották a fejüket. Jóleső nyugalom terült a tájra.
A pinty egyszer csak fejét felszegve megszólalt:
-Mi az, hogy élet?
Mindnyájan megütköztek a nehéz kérdésen. Először a rügyeit vigyázva bontogató vadrózsa szólalt meg:
-Az élet nem más, mint állandó kibontakozás…
A pillangó nem volt ennyire filozófus lény. Virágról virágra libbenve, itt is, ott is nektárt nyaldosva csak ennyit mondott:
-Az élet csupa nyalánkság és boldogság!
Lent a fűben a hatalmas szalmaszálat cipelő hangya ezt nem hagyhatta szó nélkül:
-Az élet csak munka és vesződség!
A frissen gyűjtött mézzel a kaptár felé siető méhecske ezt duruzsolta:
-Nem, az életben a munka és szórakozás váltogatja egymást…
Ahol ilyen bölcs dolgokról folyik a szó, onnan a vakond sem hiányozhat. Egy szóra kidugta hát a fejét a friss vájatból:
-Az élet a sötétség elleni állandó harc.
Össze is kaptak volna, ha az eleredő eső nem hűti le a kedélyeket. Az esőcsepp is el akarta mondani a maga bölcsességét:
-Az élet csupa könny, semmi más, csak könny.
És már úszott is a patakkal a tengerbe. Ott a hullámok hatalmas csapásokkal ostromolták a parti sziklákat:
-Az élet a szabadságért való sanyarú küzdelem… – mennydörögték.
Fenségesen körözött az erdő felett a sas:
-Az élet felfelé törekvés! – kiáltotta a magasból.
A vén széltől meghajlott nyírfa is bekapcsolódott most már a vitába:
-Az élet azt jelenti, hogy beadjuk a derekunkat a hatalom előtt…
Leszállt az éj. Hangtalan szárnycsapásokkal lebegve huhogta a bagoly:
-Az élet – kihasználni az alkalmat, ha mások alszanak…
De ezt már nem hallották a többiek. Az alvó erdő csendje borult a tájra.
A lakodalomról hazafelé tartó fiatalember, a sok tánctól fáradtan, levetette magát a fa alá, és mintha a pintyhez szólott volna, felsóhajtott:
-Az élet nem más, mint a szerencse hajszolása és a csalódások csapásainak elviselése…
Az ébredező hajnal ezzel keltette az alvó erdőt:
-Én, a hajnal, az új nap hírnöke vagyok, az élet pedig az örökkévalóságé.

Svéd népmese nyomán

Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse

Tíz hosszú, küzdelmes év után hirtelen és váratlanul itt hagyott minket örökre a világ egyik legdrágább és legfényesebb gyöngyszeme.A mi kisebbik fiunk, Csete Zsombor Dénes,élt 13 évet.
Köszönöm,hogy hozzánk születtél és megtanítottál mindenkit aki megismerhetett Téged szeretet adni és kapni!
De most mérhetetlen a fájdalom,amit magad után hagytál...