Na nem a honfoglalókról lesz szó,hanem csodálatos blogokban jártam mostanában.
Erika fantasztikus táskákkal ,takarókkal kápráztatja el látogatóit,
Trollokal találkoztam egy norvégiai magyar konyhában, beleszerelmesedtem a természetes szappanokba
Edinánál.
És közben rájöttem,hogy vágyódom ismét varrni,horgolni,de még nincs bennem erő a megvalósításhoz. 20 éve sütök-főzök,befőzök,de nincs bennem annyi lelkesedés,mint
Limarában. Próbálok örülni mások sikereinek és ámulok-bámulok ezeken az alkotásokon. Egész életemben a teljesség felé igyekeztem,a gyöngyfűzés a menekülés és a megmaradás egy eszköze volt,de belátom ,hogy ma már nem foglal el annyit az életemben,mit korábban. Tudom ,hogy egy blog akkor élő és működik,ha gyakran frissül. Most zajlanak az emelt szintű érettségik,ez is rengeteg erőt igényel.
S ha van ideje a meghalásnak-ami Polcz Alaine megfogalmazása- akkor kell,hogy legyen ideje a bánatnak is. Nagyon nehéz ezt megélni,mert néhány hét után a világ rá akar kényszeríteni a továbblépésre, pedig a gyászév az hosszú idő! Én most egy sokkal lassabb tempót bírok el csak ,sok időt töltve azzal,hogy keresem a kapcsolatot a másvilággal, és ez nem megy kapkodva...Épp ma láttam ismét Julia Roberts-Susan Sarandon remek párosában az Édesek és mostohákat,még így is megrendítő volt,pedig "csak" a gyerekek veszítették el az anyjukat. Nem pedig az anya a gyermekét! Minden kedves blogolvasómtól elnézést kérek,aki nem erre számít az oldalamon,de most szükségem van arra,hogy kibeszéljem,kiírjam magamból a fájdalmamat.
Marcus Aurélius szerint az út ez: Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint a saját lelkébe, különösen, ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben." (Marcus Aurelius)
Egy kedves református énekből is igyekszem erőt meríteni:
"Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz Az Úr rendelte kegyelemben Örök bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja mi kell nekünk.Ehhez időre van szükségem,s ez most a korábban a gyöngyökre fordított idő nagy részét jelenti.
De azért vannak álmok és üzenetek odaátról... Ma esete hazajövet a temetőből dörgött az ég és bár eső nem esett,egy rövid időre megjelent egy negyednyi kis szivárvány a temető kapujában ,de csak pár percig és csak ott volt látható...
Egy esküvőre készült ez a vérvörös szett ,az örömanya barátnőjének. Nehezen és sokáig készült, ezért kapta ezt a nevet. Az alapja Panita kisvirágos karkötőjének mintája. Sokáig keresgéltem ezt a színt. A csiszoltakkal együtt tekintélyes darab lett,de tényleg gyönyörű ,ahogy megcsillan rajta(ha majd kisüt:)) a nap . Sajnos a fotó nem túl jó ,a valóságban sokkal jobb és szebb...
Nem szereti,ha képeket teszek fel bárhová róla,de most muszáj! Az én csodás nagyfiam végre leérettségizett angolból(előrehozottan!) 84%-osra! Nagyon büszke vagyok Ákosra,mert hosszú és küzdelmes úton jutottunk el ide,de győztünk! 3 éve a középfokú nyelvvizsgát is megszerezte,úgy hogy rendkívül rosszul indult az angol nyelv tanítása,az általános iskolás angoltanárának köszönhetően,aki azt mondta,hogy soha nem fog megtanulni rendesen angolul! A középiskolás angoltanára türelme és kitartása meghozta az eredményt! Akikkel erről a szintről indult,azoknak még se nyelvvizsgájuk, se érettségijük. Pedig az osztályozóvizsga két hónappal az öccse halála után volt(az is 5-ös lett). Hálás vagyok Őérte is a Teremtőnek,hogy hozzánk születhetett!
Ha minden igaz Mezőberény határában megint különleges növényre akadtunk.Kb. 2000 tő virágzik egyszerre ebből a kis virágból, ami vélhetőleg a nyúlánk sárma. Még várunk a nemzeti park munkatársának megerősítésére... Néhány napja találkoztunk vele,de a kezdeti lelkes és kissé felületes meghatározásunk szerint fürtös homokliliomnak néztük,ami tényleg nagyon-nagyon ritka. Pedig csak a Köröshöz indultunk a kérészrajzáshoz...
Hát,hogy ne legyen olyan nagyon unalmas a sok cseresznye,valami új finomságot keresgéltem a neten.Trollanyu oldalán sok -sok finomság indította be a fantáziámat. Így készült a cseresznyés , tejszínhabos-mascarponés krém. Leírom a receptet is míg el nem felejtem,mert meg kellene próbálnom később is elkészíteni,ha ránk tör,"az együnk már valami édességet,de azonnal" kritikus állapota(ráadásul mind a hárman,sőt a 88 . éves nagyapó is édesszájú és természetesen Zsombor is az volt!!!).
Érik a cseresznye,ez tény,de most rengeteg van belőle.Ismerősök telefonon keresztül kedvesen érdeklődnek hogylétünk felől, majd meg sem várva a választ nyakunkba akarják sózni az ő feleslegüket is . Ugye ismerős a helyzet? Most a saját féloldalas, már évek óta csak kegyeletből megtartott cseresznyefánk ismét megajándékozott minket. Cseresznyelekvárom még tavalyelőttről maradt bőségesen,fagyasztani nem nagyon szeretem,frissen csemegézve pedig csak korlátolt mennyiség fogyasztható belőle. Így hát megboldogult anyósom(aki inkább anyám volt,mint a sajátom) titkos barackos lepényreceptjét adaptáltam cseresznyére. Hát a fiúk szerint istenien sikerült ,ismétlést kérnek...Csak nem tudom mikor,ma reggel 8-tól 4-ig vizsgáztattam egy pisilésnyi szünettel!!!
