2011. június 5., vasárnap

Kalandozások


Na nem a honfoglalókról lesz szó,hanem csodálatos blogokban jártam mostanában.Erika fantasztikus táskákkal ,takarókkal kápráztatja el látogatóit,Trollokal találkoztam egy norvégiai magyar konyhában, beleszerelmesedtem a természetes szappanokba Edinánál.
És közben rájöttem,hogy vágyódom ismét varrni,horgolni,de még nincs bennem erő a megvalósításhoz. 20 éve sütök-főzök,befőzök,de nincs bennem annyi lelkesedés,mint Limarában. Próbálok örülni mások sikereinek és ámulok-bámulok ezeken az alkotásokon. Egész életemben a teljesség felé igyekeztem,a gyöngyfűzés a menekülés és a megmaradás egy eszköze volt,de belátom ,hogy ma már nem foglal el annyit az életemben,mit korábban. Tudom ,hogy egy blog akkor élő és működik,ha gyakran frissül. Most zajlanak az emelt szintű érettségik,ez is rengeteg erőt igényel.
S ha van ideje a meghalásnak-ami Polcz Alaine megfogalmazása- akkor kell,hogy legyen ideje a bánatnak is. Nagyon nehéz ezt megélni,mert néhány hét után a világ rá akar kényszeríteni a továbblépésre, pedig a gyászév az hosszú idő! Én most egy sokkal lassabb tempót bírok el csak ,sok időt töltve azzal,hogy keresem a kapcsolatot a másvilággal, és ez nem megy kapkodva...Épp ma láttam ismét Julia Roberts-Susan Sarandon remek párosában az Édesek és mostohákat,még így is megrendítő volt,pedig "csak" a gyerekek veszítették el az anyjukat. Nem pedig az anya a gyermekét! Minden kedves blogolvasómtól elnézést kérek,aki nem erre számít az oldalamon,de most szükségem van arra,hogy kibeszéljem,kiírjam magamból a fájdalmamat.
Marcus Aurélius szerint az út ez: Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint a saját lelkébe, különösen, ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben." (Marcus Aurelius)
Egy kedves református énekből is igyekszem erőt meríteni:
"Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz Az Úr rendelte kegyelemben Örök bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja mi kell nekünk.
Ehhez időre van szükségem,s ez most a korábban a gyöngyökre fordított idő nagy részét jelenti.

De azért vannak álmok és üzenetek odaátról... Ma esete hazajövet a temetőből dörgött az ég és bár eső nem esett,egy rövid időre megjelent egy negyednyi kis szivárvány a temető kapujában ,de csak pár percig és csak ott volt látható...


7 megjegyzés:

  1. Kedves Kata!
    Örülök hogy bekukkantottál hozzám és "megfogtak" a látottak:)Külön öröm hogy említést is tettél róla:) Köszönöm!
    Minden jót Neked!

    VálaszTörlés
  2. Kata kedves! A te életed, a te gyászod - és a te blogod. Akik látogatunk téged - vagy inkább beszélek a magam nevében - nem elvárásokkal teszem, hanem mert érdekel amit elmondasz, akár képekkel, akár szavakkal. Az, hogy van erőd megírni, hogyan éled meg kisfiatok elvesztését, csodálattal tölt el. Kívánom, hogy megtaláld a békességet, bármennyi időbe és munkába telik is.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a megértő és érdeklődő szavakat,kedvesek vagytok!

    VálaszTörlés
  4. Szia Kata, Örülök, hogy tetszik a blogom, köszönöm, ha néha benézel. Csodálattal néztem a gyöngyeidet, minden darab egy-egy külön egyéniség. Szeretném én is egyszer megtanulni és ilyen gyönyörűségeket késziteni, mint te. Addig is csak nézelődöm nálad:) Remélem megtalálod a békédet, szerintem a blogirás egyfajta módja annak, hogy kibeszéld magadból a fájdalmadat és talán könnyit is a lelkeden. Csak tisztelni tudlak,hogy megosztod a fájdalmas gondolataidat, érzéseidet itt a blogodon. Sok erőt és minden jót kivánok:)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Kata!
    Köszönöm szavaidat! :)))
    Nem vagyunk egyformák, mindenki másként gyászol, ki rövidebb, ki hosszabb ideig. Mindent meg kell élni, úgy mint az örömöt és a bánatot. Nem kell elnézést kérned, ha úgy érzed, hogy le kell írnod, rajta tegyed, senki nem fog bántani érte. Nekem évekig tartott míg feldolgoztam. A gyász még mindig tart bennem 12 és 8 év óta és úgy érzem soha nem fog elmúlni. De ne feled, ott van a családod, akiknek kellesz! Én is nekik élek. Sok sok erőt kívánok hozzá. Puszi! Erika

    VálaszTörlés
  6. Hát nagyon jól esett ez a virtuális társalgás és ha időnként a nagyfiam (most már az egyetlen,csak még nehéz így használni) a gép elé engedne,talán normális időben válaszolni is tudnék,s nem egy kétszavas mondatban nyugtáznám a kedves érdeklődést....,de hát nehéz egy majdnem 18 évessel,amikor nincs jobb dolga!

    VálaszTörlés
  7. Drága Kata!
    Mindenki másképpen gyászol. NE hagyd magad sablonokba kényszeríteni. Ha tombolni kell, akkor tombolj, ha békésen magadba zárkózni - akkor pedig azt. Ha a fekete ruha hoz neked megnyugvást, akkor azt viseld, de ha nem, akkor legyen rajtad a szivárvány bármely színe - a gyász nem a külsőségektől függ/külsőségekről szól. A gyász belül van/bennünk van - kívülre akármilyen álarcot tudunk mutatni a világnak.

    Akik erre járnak feléd - vagy bármely blogba (de ez saját vélemény) - nem elvárásokkal érkezik, hanem érdeklődik a másik munkája, írása felől.

    Amúgy meg szerintem kibeszélni MUSZÁJ. Bármit, akármit. Én is ilyen vagyok sok mindenben. Ha nem tudom kibeszélni magamból, akkor szinte megfojt a dolog. De ha el tudom mondani, utána könnyebb - sokkal.

    Írjál bármiről - akik eddig erre jártak feléd (ez megint saját vélemény) - biztos, hogy továbbra is bekukkantanak hozzád.

    Apró jelek - vannak - és a véletlenek SEM véletlenek. Mivel írtad, hogy megpróbálsz kapcsolatot teremteni a másvilággal. Lehet nem is így célirányosan kellene, hanem a segítő angyaloddal megtalálni a kapcsolatot. Sok segítséget kaphatsz tőle. Lassú a folyamat - nekem évek óta tart, és csak a "felszínt kapirgálom" még mindig.

    Kitartást az érettségikhez - még én is gyúrok a szóbelikre. Előbb-utóbb túl lesz rajta az idén is diák és tanár is!

    VálaszTörlés