"Adj szót fájdalmadnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad." (Shakespeare: Macbeth)
2011. június 24., péntek
Vigaszom és reménységem
Nem szereti,ha képeket teszek fel bárhová róla,de most muszáj! Az én csodás nagyfiam végre leérettségizett angolból(előrehozottan!) 84%-osra! Nagyon büszke vagyok Ákosra,mert hosszú és küzdelmes úton jutottunk el ide,de győztünk! 3 éve a középfokú nyelvvizsgát is megszerezte,úgy hogy rendkívül rosszul indult az angol nyelv tanítása,az általános iskolás angoltanárának köszönhetően,aki azt mondta,hogy soha nem fog megtanulni rendesen angolul! A középiskolás angoltanára türelme és kitartása meghozta az eredményt! Akikkel erről a szintről indult,azoknak még se nyelvvizsgájuk, se érettségijük. Pedig az osztályozóvizsga két hónappal az öccse halála után volt(az is 5-ös lett). Hálás vagyok Őérte is a Teremtőnek,hogy hozzánk születhetett!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Engedd meg, hogy gratuláljak! További sok sikert Ákosnak az életben!
VálaszTörlésKöszönöm,nagyon jó érzéssel tölt el mindez!
VálaszTörlésÁldott vagy Kata, olyan szeretteid vannak, mint a férjed és Ákos fiad. És áldott vagy, mert büszke vagy rájuk,megmutatod őket, ergo szereted és nem taszítod el őket gyászodban-bánatodban. Bár segíthetnék neked utadon, ez nem lehetséges, de angolban tudok segíteni :))
VálaszTörlésIgen tudom kedves Cimbilimbi, a sok próba mellett azért rengeteg öröm is ért és ér az életben,mégha most kevésbé tűnik úgy is ,de nélkülük nem tudtam volna eljutni eddig.Nagyon szeretem mindkettőjüket!
VálaszTörlés